A videó amit mellékelek 2 év alatt 350 látogatót „vonzott”, méltán demonstrálva az emberek „szimpátiáját” a vakokkal és az idősekkel szemben. Akár azt is mondhatom, hogy az a kampány amit valaki közpénzen összehozott, gyakorlatilag semmibe sem vették az embertársaik. A videót éppen akkor tekintettem meg, mikor Norbi barátom aki sajnos elvesztette látását – pont arról beszélt – hogy az emberek mennyire figyelmetlenek.
Norbi a következőket osztotta meg velem:
A figyelmetlenség az egyik legnagyobb baj – mondja Norbi, szerintem kellene mindenkinek egy három hónapos kurzus alatt empátiás készséget fejlesztenének neki. Elmondanám nekik, hogy vaknak botot fogó kezét ne fogják meg, ha segíteni szeretnének egy vaknak, ne csodálkozzanak ha udvariatlanságot tapasztalnak, sajnos ilyen is van. A vak emberek nem mindig szeretik ha segítik őket, néha nagyon hanyagul bánnak egy vakkal. Tibor barátom például Budapesten az 1 villamoshoz szeretett volna átmenni, amikor egy idős ember, lesegítette őt az aluljáróba. A kérdésre, hogy hol is van most ő, illetve, hogy szerinte ez most nem is az 1-es villamos, az volt a válasz, ja én úgy értettem, hogy… és már el is cammogott az öreg. Az idős, aki magatehetetlenségét, idősségét az egész világon is hajlandó sajnáltatva átvinni, ebben az esetben méltatlan módon, ott hagyta a vak Tibort, abban az aluljáróban, ahová számára senki nem tanította meg az utat – mondta Norbi.
Ebben az esetben persze jöhet a morbid szóvicc, hogy vakon a legkönnyebb megtalálni a helyes utat, meg érezd az erőt, netán az intuíciódat is használd, bár akinek ekkor bekötném a szemét ott az aluljáróban ,hogy na akkor gyia menj haza, biztos gyors vizelési kényszere támadna.
Sajnos az emberek nem tudják el sem képzelni és sokan nem is akarják, mi lenne ha vakon vagy később idősen kerülne ezzel szembe.
Gyakorlatilag 32 évesen jöttem rá – vette át a szót ismét Norbi, hogy 28 évesen nem is gondoltam bele ezekbe a dolgokba, végül is miért érdekelt volna a vakság gondolata? Láttam mindent és azt gondoltam ez így is marad, hiszen egészséges voltam! Mára nagyot fordult a világ és bizony sokszor tapasztalom azokat az értetlenségeket, amiket sok esetben kötekedésnek érez egy látó, hogy egyszerű példával éljek, ott maradjon a poharam ahová tettem, vagy a ruhám ott landoljon mosás után, ahová előzőleg letettem. Ezek egy látónak természetesek, hogy majd megkeresi, de szívesen kötném be a szemét egy látónak ilyenkor és válogasson szét egy zsák ruhát:fehéret a színes közül! Azt hiszem, mindenki képzelő ereje elegendő ennek vizualizálásához.
Gyakorlatilag, csupán a figyelmesség és a tolerancia elegendő lenne, hogy vakokat és időseket is kellő figyelemmel kezeljenek az egészségesek, nem beszélve akár a kisgyermekesekről, vagy a mozgáskorlátozottakról egyaránt.