Azt hisszük a nélkülözés azon a szinten történik ahol élünk, ahol látunk és ahol érzékelünk, pedig sokan annál is mélyebben vannak mint amit mi látunk, élünk és el tudunk képzelni. Az élet állatságait és kegyetlenségét akkor ismerjük meg igazán, ha hozzánk közel álló embereket veszítünk el. A szüleink vagy testvéreink elvesztése olyan trauma ami elég ok arra, hogy ráébredjünk, miért élünk, mi az akikért élünk.A most következő történet minden sora megtörtént, néhány hónappal ezelőtt és a végső ponthoz, most márciusban értünk el. Az eredmény, itt maradt közöttünk, reméljük sokan felébrednek ennek hatására.
Hajnal volt amikor 60 fiatalember azon töprengett, hogyan lesznek képesek egy novemberi esős napon arra amire mások, akik nem nélkülöznek talán nem is gondolnának. A meleg otthonból ki szeretne ki sétálni a hűvös éjszakába a vak sötétbe, főleg ha nem zavarja oda senki? Aligha kétséges, nem szívesen megyünk ilyen helyekre akár hogyan is de nem vágyunk rá. Ez a 60 fiatal azonban más volt, más és különösebb mint azok akik a melegen ültek otthonukban, hiszen őket a megélhetés, a szükség az erdő felé szólította. Az emberek elindultak sorokban és azon tűnődtek, Ukrajna számukra ad e lehetőséget az életre, vagy az élet ad e esélyt a túlélésre, ha a hajnalt az erdőben töltik. A hajnalt ahol közel 60 fiatalember az élelmezésének biztosítása és a családja megélhetése érdekében, elindult és szerencsét próbált. A szerencse persze erős szó arra, ha az éjszaka közepén 17-20 éves fiatalok 2-3 darab, 20-25kg -os szekrényekkel a hátukra szerelve, a tiltott határzónában cigarettát csempésznek. Igen, sajnos ezen fiatalok megélhetését az egyik zavarosban halászó megélhetés, a cigaretta csempészés adja mai napokban is. Az életben maradás pedig süket füleket, kitartást és erőt követel tőlük, amíg a hivatalok részéről napjainkban is, több ezer dollár vesztegetési pénzzel támogatott és védett útvonalat adva, jelent egyeseknek 30, másoknak akár 70 dollár egyszeri pénzt is a futárok esetében. Ott, akkor amikor egyesek havonta 20 dollárt keresnek, a 70 dollár bizony több hónapi pénzt jelent, becsületes munkával pénzt kereső embertársaikkal szemben. Két testvér akik azon küzdenek, hogy életben maradjanak közte ennek a 60 főnek, mert a csempészésben vannak a csomagolók és vannak a hordárok. A fiatalok előre eldöntötték, életben maradnak és csomagolnak de az idősebbik aki alig töltötte be a 18 évet, hamarabb érkezik és azok közé kerül akik nem csomagolással, hanem szállítással, 20 dollárnál több pénzt kapnak egy fuvarért.
Mit is értünk a szállítás alatt? Érzékletesen 25kg cigaretta csomag, felszíjazva 2 vagy 3 csomagnyi egységben, egy emberre! 18 éves, alig 70 kg-os fiatalok, 50-75 kg-nyi csomagokkal?
Bizony pont erről van itt szó kérem szépen!
Az útvonal ismeretlen. Ez esetben a hegyek voltak, ahol közel 3 órányi gyaloglás után az idősebbik testvér leszakadva a többitől ott maradt a szakadó esőben. A többi fiatal e közben azt gondolta, Gábor – mert hogy így hívják őt – lement a hegy másik oldalán. Közel 4 hét telt el mire az egyik fiatal felkereste Gábor édesanyját, hogy elmondja mi is történt, hogyan szakadt el tőlük a társuk. A hivatalos szervek így az illetékes ukrán rendőrség egyik illetékes vezetője, felkereste az anyát. Azt mondta 1000 USD -ért kiadja az Interpolnak az ügyet. Az anya ekkor elszörnyedt, de a fia életéért bármit alapon, előszedte megtakarított pénzét. A közel sem 1000 USD összeget átadta, de az illetékes rendőr nem csak azt kérte el, hanem a gépjárműve tankolására szolgáló üzemanyag árát is. Ukrajnában, napjainkban így élnek a határmentén. A rendőrség közel 1 hónapig nem lépett semmit, az illetékes határ menti keresés meg abból állt, hogy eltűnt ez a rendőrtiszt, a vámosok meg először kereső kutyát és csapatokat ígértek a családnak, később már csak a helyi illetékes parancsnok ment fel egy terepjáróval a keresésre, lévén az útvonal már el volt adva másnak. Mit is jelent ez az el volt adva másnak rész? Azt, hogy az illetékes hatósági embertől megvették a békés csempészés jogát a határ mentén. A békés és nyugodt csempészés jogát, ami olykor így végződik mint Gábor esetében. A család persze tehetetlen volt ezért megkísérelték elérni azt, hogy keresés legyen az eltűnt gyermek után, de végül is elmondták, az életük legyen fontosabb holmi cigaretta nepper útvonal felkeresésnél, ha meg nem értik majd lesznek akik elmondják, mit hibáztak.
Novembertől, teltek múltak a hónapok végül márciusban egy Románia segítséget kaptak, aki elkezdte a másik oldalról keresni a megoldást. Azt a megoldást amiben nem hitt a család, azt a megoldást ahol Gábor előkerülhet. Románia nem volt rest és az illetékesek sem teketóriáztak, oda mentek ahová a család kérte és néhány órás keresés után meg is találták Gábort: Ott az erdő szegletében, összegörnyedve, szinte azonosíthatatlanul, de a porhüvely még is a Gábor volt, ruhája elárulta Őt. Testvérei elborzadva vették tudomásul, hogy a kupac ruha az útszélén ami már messziről bűzölögve jelezte az arra közeledőknek, az Ő testvérük maradványa.
Az eset a XXI. század békés Európájának egyik ellentmondása, ott ahol azt hisszük nincs nélkülözés, éhezés és az embereknek méltóságos életük van, ott ahol azt hisszük az élet minőségét egységesen elérhetjük. Azt hisszük, hogy az Unió védelmet ad embernek, fajtájától és nációjától függetlenül, miközben a hatalom eljátssza gyáva pénzéhes táncát, rajtunk, a fejünk felett, az emberi élet eltiprásának árán is. Jönnek az újabb Gáborok és Gábor palánták, akik rongyos 20 dollárért is vásárra viszik a lelküket egy olyan országban, ahol állítólag az Unió védelme biztos hátteret jelenthetne, ahol élettere lehetne ha Ukrajna elismerné a kettős állampolgárságot. Ukrajna álláspontja az Unióhoz csatlakozásról ismeretlen akár csak Fehéroroszországé és Moldováé is. Az új Orbán kormány törekvése ismert a kettős állampolgárság ügyében, ám az aligha ismert mindenki számára, hogy ezek az emberek az életüket kockáztatják ezzel: Ukrajnában tilos a kettős állampolgárság és van olyan un. határ menti egyedi jogalkalmazás amit, mi el sem tudunk képzelni. Magyar állampolgárként, az Ukrán területről ki kell jelentkeznie a polgárnak, még ha kettős állampolgár akkor is, mert vagy több milliót fizet érte, vagy egyszerűen becsukják. Szeretteit hátrahagyva élnek a magyar ajkú ukránok a határ menti városokban és remélik, egyszer Ukrajnában is változik valami. Mind addig amíg ez megtörténik, családok százai rettegnek Ukrajnában visszatérő rokonaik miatt, hogy a határon nehogy atrocitás érje őket, vagy soha többé ne engedjék vissza Magyarországra.
Jó dolog ez a kettős állampolgárság ám Európai és civil mértékkel mérve is, az ember szabadságjogához, hozzá tartozik az anyaföld iránti elkötelezettség, népeink hagyománya és azon ismérvek, amitől embernek érezzük magunkat, egy kedves népdal, egy kedvenc étel, vagy szülőföldünk, szeretteink körében történő, békés otthon lét örömérzése is. Ukrajnából napjainkban az emberek ebből, ha magyarok biztosan nem részesülnek, idegesség és gyötrelem nélkül.
Reméljük Gábor halála nem volt hiába való és a Gáborhoz hasonló fiatalok élete, hamarosan boldogabb és élhetőbb lesz, családjaik megismerhetik a békés családi közelséget és gyomor görcs nélkül mehetnek majd haza szeretteikhez. Reméljük… aludj békében Gábor!
Az életről azt hisszük ahol élünk, olykor nehéz de ahogy látható, vannak még nehezebb helyzetek is. Őszinte részvétem a családnak!
Mit is mondhatok erre? Állat egy világot élünk az már kétség kívüli, de mi lesz azokkal akik ott élnek tovább? Én is kint éltem, elég megérintett a bejegyzésed. A fene a sok korrupt hivatalnokba. 🙁 Részvétem!
Zolikám, ez nagyon szomorú és hányan halnak meg így. 🙁 Részvétem a családnak.