12 éve történt mint ha ma lett volna, 2004 decemberben minden megváltozott. Az ölemben ültél és boldogan csacsogtál a karácsonyról és a Mikulásról. Az óvodáról meséltél és arról, hogy milyen az új csoport ahova jársz. Ültél az ölemben és mosolyogtál, a nap se sütött volna jobban ahogy ragyogtál, talán a nap is tőled kérte volna kölcsön a fényét annyira örültél a találkozásunknak és én belőled merítettem erőt a jövőre… Az arcod ma is itt él az emlékezetemben és közben az is ahogyan kiléptél azon a NAPON AZ ÉLETEMBŐL, NA NEM ÖNSZÁNTADBÓL!

Azóta eltelt több mint 4000 nap, vagy ha úgy borzalmasabb 100.000 óra és egyetlen egyszer nem mondhattam: soha nem akartam volna elszaladni tőled és nélküled élni, mint ahogyan minden nap úgy telik el, hogy eszembe jutsz és részét képezed az életemnek! Évekig úgy gondoltam, megírom neked, miket mondtak mások arról, hogy Te mit éltél meg, hogyan kerültél egyre távolabb tőlem és hogyan tévesztettek meg, vertek át anyád és a nevelő apád, de aztán csak arra gondoltam, neked ez végül is lehet teljesen lényegtelen: őket hiszed a jónak, mert ők nevelnek! Nevelnek? Tartanak? Netalán elhitették veled ez a jó amit kapták? Apád úgy se lenne rád kíváncsi? Netalán elhitették veled, hogy Ők a jók, én a rossz? Azt is elhitették, hogy nem is kereslek? Nem érdekelnél? Netalán azt, hogy nem szenvedek a hiányodtól, a nélküled eltöltött percektől? Úgy gondolhatják feladom: pedig tudnod kell, amíg élek, hiszem, hogy lesz egy nap amikor előkerülsz!

Elhiszem, hogy 4 évesen ott álltál egyedül a kicsi önérzeteddel, magadra hagyva, nélkülem és bárki bármit mondott, minél messzebb voltam, annál hihetőbbé válhatott számodra az amit mondtak. Megannyi rémtörténetet sikerült meghallgatnom arról, mikkel etettek téged és évekkel ezelőtt amikor 12 éves lettél a Svéd Bíróság illetékessége okán el kellett szenvednem azt a szégyenletest tényt, hogy gyermeket lopni törvényes! Azt mondták a Svéd Bíróságon, hogy ha már 12 éves vagy magad döntheted el kinél szeretnél élni, lakni! A döntést velem csak közölték! Azt a döntést miszerint Te anyáddal szeretnél élni! végül is miért választottál volna engem? Azt sem tudod már lassan ki vagyok neked, bár a vér, az agyadban, a testedben, az ereidben, mindig ott lesz az a kapocs amit akárhogyan szeretnének, nem fog eltörni, eltüntetni az idő. A svéd bírósági döntés azok után érintett nagyon súlyosan, hogy anyád több mint anno 7 éve elvitt az engedélyem és a Magyar Bíróság anyádra is kötelező végzése ellenére, bár erre írásban kötelességet vállalt! Anyád hazudott: átvert engem, a Bíróságot és Téged is!

16. évesen ezt biztosan át tudod gondolni: most úgy élsz ahogyan Ők megálmodták, azt ahogyan előlem el gondolnak rejteni talán azt remélve, soha nem fogod a telefont, az igazolványaidat és elindulsz! Igen: a telefonszámom az Interneten hozzám ér el, mindenhol, minden telefon rád vár! Azért publikálom mert úgy gondolom, úgy hiszem, úgy remélem, meg fogod tenni! Eljön az idő és meg fogod tenni: én várlak! Mindig várlak, mindig azt remélem a következő hívás Te leszel…

Sok ember éli az életét, azt reméli, mert elvették szüleit, családját, testvérét, majd egyszer megkeresi őket és megkapja a válaszát. Én tudom hol élsz, mit csinálsz, hogyan nézel ki – nagyon hasonlít az arcod Dániel bátyádra – és a hangod tisztára a nővéredre hasonlít. Nem, egyáltalán nem: mások mondják rólad, akik ismernek téged és ismerik őt is. Azok között ahol élsz, sokkal többen nézik ferde szemmel a családod életét, viselkedését mint ahogyan azt gondolnád. Nekem elég amit azok mondanak akikben megbízom, akik elmondják Te milyen kedves nagylány lettél.

Fura de számos magyarországi rokonod, ismerőd megkeresett már és elmondták mit és hogyan hallottak rólad, azok is akik anyád egykori un. barátai voltak. Minden embert zavarta, hogy anyád a lelküket manipulálta és bántotta őket érzelmileg a sok fájdalom amit átéltek miatta: a sok hazugság, tettekre sarkalta őket. Fogták és elmondták az egész gyerekkorod azon időszakát amikor és ahogyan elvitt anyád Magyarországról a TÖRVÉNY, a BÍRÓSÁG és az ÉN ENGEDÉLYEM NÉLKÜL!

Karácsony a szeretet ünnepe: én ennek jegyélben gondolom azt, hogy ideje új évet és új elmélkedést lelned!  Mindenben amivel becsaptak, amiről mást mondtak, amiről azt hiszed és hitted, hogy igaz, ki fog derülni, egy hamis kép! Olyan hamis kép amiben nincsen benne az az egy tucat embernél több ember hangja, akik elmondanák neked: MI AZ IGAZSÁG az, hogy az APÁD vagyok és SOHA nem mondok le rólad! Várlak téged, várunk téged, várnak téged! Szeretlek és szeretünk, de mi csupán csak szeretni tudunk, azért mert vagy, a hazug cicomáskodás, álszentség nélkül!

Teljen úgy a karácsonyod, hogy tudd: bármikor, bárhová, bármire képes vagyok és képesek vagyunk érted! A 12. évet töltöm nélküled és azt remélem a telefon egyszer megcsörren és azt hallom: ” Apa, én vagyok….”